A mijo recipét sajnos idöközben részben elfelejtettem, de a lényeg kb. ennyi: 1 rész víz, 3 rész tej, én a vízben tettem fel elöször a 4 csapott evökanál kölest, aztán adagoltam hozzá a tejet. Tettem bele egy pici édesítöszert, apróra vágott mogyorót vagy diót (kb. 3-5 dekát talán), egy-két evökanál lenmagot, talán egy kis vaníliás cukrot (már nem tudom, hogy tettem-e bele végül, vagy csak terveztem), és 2-3 evökanál házi aszaltszilvás narancslekvárt. Aztán föztem jó sokáig, és a narancsaromát magába szívta (a lekvár nagyjából eltünt benne, bár a gyümölcsdarabok megmaradtak), meg a mogyoró / dió ízét is, és egyben nagyon finom lett végül.
A másik "találmányunk" nemrégröl a sütöben sült padlizsán igen lusta módra - félbevágok egy nem túl nagy, jól megmosott padlizsánt (csak egész frisset), aztán a vágott feleket is bevagdosom, hogy kockák legyenek a tetején. (De a héját nem vágom át alul, hogy a lé ne tudjon kifolyni. A csumás végéröl levágom a szúrós zöldjét, de a végét meghagyom, hogy ne legyen felül lukas.) Egy kis tepsibe rakok alufóliát, rá a bevagdosott padlizsánt a vagdosással felfelé, amit megszórok mindenféle füszerrel, aztán az olajkiöntöböl, amt a salátákhoz használunk, meglocsolom egy pici olajjal, berakom a sütöbe lefedés nélkül úgy 200 fokra, aztán ott aszalom, amíg kicsit össze nem esik. Kiszárítani nem jó. Aztán zöldség vagy akármi mellé szoktam enni, úgy héjastul, mert teljesen átpuhul, és finom lesz. Sajna nem lehet nagyon spórolni az olajjal, én egy félre egy fél vagy egész evökanálnyit rálocsolok, de a végén egyáltalán nincs olajos íze.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése